Paul Horn: Zsíros kijelző

2018. nov. 29 - 2019. jan. 19.

A zsíros mobil-kijelzőt mindenki ismeri - bár szüksége senkinek nincs rá. Paul Horn egyéni kiállításának meghívóján a zsíros kijelzőt látva egyikünk-másikunk megborzong. Irritáló a kopott, patinás okostelefon-kijelző.

Ám a kiállításon nincsenek smartphonok, hanem csupa olyasmi, ami a többség böngészőjének történetében nem marad hátra: kérdések "first world"-beli digitális viselkedésünk körülményeiről és következményeiről.

Hány szerverre van valójában szükség a WhatsApp működéséhez? Mennyi energiát emészt fel telhetetlen mobiltelefon-használatunk? Mennyi időt töltünk a virtuális valóságban?

A praktikus kis készülék a kézben - mindennapi életünk történéseihez hozzájárulva -  vitathatatlanul tech-talizmánná vált. Ámde mi marad, ha a mindig készenlétbe álló akkumulátort egyszer nem töltöttük fel?

E megfontolások váltak Paul Horn számára teljes teret betöltő installációjának kiindulópontjaivá. Két domináns villanyoszlop hosszú kábellel veszi birtokba és fogja át a teret. De ez nem a vidéki tájból ismert távvezetékek újratervezett verziója. Paul Horn víz- és villanyvezetékkel felszerelt installációja - a 12 voltos feszültség nem észlelhető -, működőképes egy magánkertben is. A részben komor olajfestmények az energiáról való állandó gondoskodás következményeit lényegre törően fogalmazzák meg: a hajlott, törött és elgörbült villanyoszlopok kiégés előtt állnak.

Paul Horn festményei mindig háromdimenziósakká válnak azáltal, hogy hétköznapi tárgyakkal vagy különleges anyagokkal egészülnek ki. Ìgy önnön terükön túl is térre van szükségük: elfoglalják a teret. Ugyanígy hatolnak be a kiállítótérbe az átalakított tűzoltókészülékek. A korábban hasznos tárgyak most rendszeres időközönként változatos, ám nyomasztó hangokat adnak ki: nyomtatók és fénymásolók zaját, WC-öblítését, telefoncsengését, zenét és kakaskukorékolást, állati és hisztérikus emberi hangokat.

Paul Horn munkája nemcsak a képzőművészet egyes műfajait kapcsolja össze, hanem az észlelés különböző területeit is. Kiállításával folytatja – munkájára jellemzően - a részben abszurd jelenbeli jelenségek kritikus-humoros megkérdőjelezését, anélkül, hogy bármilyen kategóriába illeszkedne vagy válaszokat adna.

Produktív és kreatív nyugtalanság hatja át multimédiális munkáját.

Ulrike Payerhofer

Támogató: Osztrák Kulturális Fórum Budapest