Kamil Kukla: Ratio Decay

2016. június 23 - július 30.

Megnyitó: 2016. jún. 23., 19 óra

Program: két soundscape, Kamil Kukla előadásában.

A Krakkóban élő és alkotó Kamil Kukla tömör absztrakt munkái klasszikus festészetként értelmezhetők, ám kezdeményezö, eleven létet jelentő tevékenységként - egy olyan műfajon belül, amely szembeszegült az utóbbi évtizedekben mindig újraírt gyászjelentésével.

Kukla műveiben visszatér valami, ami a fiatal művészgenerációk festészetéböl gyakran hiányzik: a régi mesterek képeinek, technikájának és műfajainak friss és ambíciózus elemzése. A fiatal lengyel művész a klasszikus táblakép-festészet paramétereit - a fénykezelést, a színt, a kompozíciót, a formákat, a felületet és a vonalvezetést - alapul véve valósítja meg munkáit. A finom és a határozott ecsetvonásokat szabadon kombinálja terjedelmes világos-sötét színfoltokkal és dinamikus színátmenetek egyéni vonulataival, amelyek menekülő rovarokként zúgnak keresztül a képeken és hagyják hátra nyomaikat. A háttér többnyire egyszínű marad vagy finom színátmeneteket mutat.

Kukla absztrakt szín- és forma-konglomerátumai meghatározatlan térben lebegnek, hasonlóan a 17. századi holland csendéletek teréhez, amelyek pontosabb helymeghatározás nélkül egy asztal vagy néha egy tér részletét mutatják. A szemlélő így is újra és újra valami konkrétat vél felfedezni Kukla képein – vad vegetációt, állati testrészeket, idegen mélytengeri lényeket, bugyogó gejzíreket és ismeretlen vegetációt. Képei így sosem válhatnak a nyugalom és a szemlélődés terévé, mert a néző sosem tudja megjelölni rajtuk a történés vagy cselekvés centrumát. S bár müveiben Kukla a lét káoszának szerkezetét kölcsönzi, egyszerre nyúl vissza a régi mesterek technikáihoz és az absztrakt festészet kifejezési formáihoz is.

Festményei témája a biológiai folyamatok iránti intenzív érdeklődésén alapul. Olyan komplex folyamatok megfigyelésén, amelyeket  az emberi lény megpróbál megfigyelni és ábrázolni, s amelyekhez az eszköze gyakran az absztraháló leírás vagy az absztrakt képi ábrázolás lehet. Evolúció és a különböző fajok pusztulása, a különbözö földtörténeti korok életformái, önmagában az élet sokfélesége, s ennek kontextus-specifikus ábrázolásai, vagy a minket körülvevö makro- és mikrokozmoszok szubjektív pozicionálása a témák, amelyket Kukla festészetében összekapcsol. A bolygók időszakain belül mindig voltak a létnek kirobbanó, terjeszkedő fázisai, s olyan időszakai is, amelyben fajok pusztultak ki. Kiállításának többértelmű címével részben erre a pusztulási vagy bomlás arányra is utal, ill. a természeti folyamatok mellett ugyancsak meghatározó technikai tevékenységre is, hisz a "lecsengési arány" kifejezés az audio szerkesztés terén a visszhang, s a késleltetett effektusok megvalósítására szolgáló funkciót jelöli.

S mit tartogat így az antropocén időszaka? Például festészetet és zenét biztosan.

Köszönet a budapesti Lengyel Intézetnek a zenei program megvalósulásához nyújtott segítségéért