Eastern European Collectors
Knoll Galria Budapest

 

HU  EN  DE  

MŰVÉSZETI UTAZÁSOK 2015

BUDAPEST OFF-Biennale
Április 25. és május 2.

BUKAREST (AZ UTAZÁS IDŐPONTJA MEGVÁLTOZOTT, AZ ITT KÖZÖLT NAPOKRA!)
Május 14. - 17.

VARSÓ
Június 03. - 07.

SZENTPÉTERVÀR
Július 15. - 19.

MOSZKVA Biennale
Szeptember 14. - 20.

POZSONY I
Október 10.

POZSONY II
Október 17.

 

”Küldj egy jelet lentről....”

Kozári Hilda: VITA, 2015, installáció/réz, 74x245 cm, Foto: Esa Vesmanen

2015. április 23 - május 31.

Megnyitó: 2015. április 23, 19.00 óra

 

Résztvevő művészek : Default Productions (Brückner János, Bódi Lóránt), Eperjesi Ágnes, Paul Horn, Ipsics Barbara, Kozári Hilda

 

Kurátor: Pilinger Erzsébet

A helyi közéletben egyre egyoldalúbbá váló kommunikáció üdítő ellentéteként különféle alternatív jelrendszerek, formák jelennek meg mind a hétköznapok gyakorlatában, mind a művészek tevékenységében. A kísérletet dokumentáló vagy javaslatként értelmezhető művek által az így kialakítható kommunikáció létformáló lehetőségei mellett a figyelem, az irónia és a humor emancipatív lehetőségei mutatkoznak meg.

Eperjesi Ágnes Vegyes házasság c. performance-a a 2009-ben bevezetett, demonstrációs hullámot kiváltó nyelvtörvényre reagál, ami a szlovák nyelv elsőbbrendűségét nyilvánítja ki más, a helyi kisebbségek által használt nyelvekkel szemben. A művész a komarnoi városháza házasságkötő termében a helyi szokások szerint szervezett esküvőt, egy vegyes házasságkötésnek megfelelő szertartás keretében. Házasulandó felekként a hivatalos anyakönyvvezető viszont egy magyar-szlovák és egy szlovák-magyar szótárt adott össze.

A nyelvek és a “nyelv-nélküliség” problémája, megértés és félreértés, kódok és kisebbségek kapcsolata Kozári Hilda munkájában is meghatározó. A vakok által használt Braille-írás jelrendszere az érzékelés több területét is bevonó munkáinak hosszabb ideje közvetítője. A latinul életet, magyarul érvelést, párbeszédet jelentő  „VITA” szót így megjelenítő műve közvetve arra utal, hogy a  gondolkodást formáló viták nélkül lehetetlen az emancipáció területén a változás. Azáltal viszont, hogy a mű médiuma a köztéri szobrok anyagaként is ismert, s a fertőzésektől is védő réz, a nyilvánosság szerepét is meghatározza.

A  vita dinamikájának, demokratikus szellemének a hiánya válik érzékelhetővé Paul Horn munkái által. Híres beszédek video-felvételeit kisméretű bunker-architektúrákat idéző beton-tárgyak szerkezetében bemutatva egyszerre jeleníti meg a nyilvános beszéd hierarchikus természetét, távolság kialakítását célzó gyakorlatát, s a formálódó gondolati struktúrák és szövegek megmerevedését, a beton megszilárdulásával, fenyegető szerkezetté válásával párhuzamban.

Képlékeny jelrendszer és helyzet bontakozik ki Ipsics Barbara Tiltott kapcsolattartás című művében, amelynek  alapja egy fiatal lánnyal készült riport, aki hasonló helyzetű nők helyben kialakított kézjeleinek rendszerével, gyakorlásával és fejlesztésével börtönbe  került partnerével az utcáról tartja fenn friss érzelmi kapcsolatát.

Brückner János és Bódi Lóránt info-grafikákként megjelenő munkája pedig boldogság és boldogtalanság elérésére ajánl használati utasítást azonos eszköz-készlet segítségével, rejtett történetek kibontakozását indukálva.

 

A kiállítás címében idézett ´80-as évekbeli kultikus dal szövege az akkori és a jelenlegi helyzet hasonlóságán - várakozással teli voltán - túl viszont kifejezésre jut a bemutatott művekben megjelenő önironikus attitüd is, azaz „helyzetnek nincs semmi oka, hogy megváltozzon magától...“

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A kiállítás az OFF-Biennále Budapest keretében valósul meg.


Támogató: Osztrák Kulturális Fórum