Eastern European Collectors
Knoll Galria Budapest

 

HU  EN  DE  

Bartosz Kokosiński - Crack

Bartosz Kokosiński: Vanitas témát elpusztító festmény, 2012, 205x107x38 cm

2014. november 27 - 2015. január 31.

 

Téli szünet: 2014. dec. 23 - 2015. jan. 6.

Az 1984-ben született  Kokosiński a Krakkói Képzőművészeti Egyetemen, festő szakon végzett. Jelenleg Varsóban él és dolgozik.

Térbe kiterjedő festményeiben részben absztrakt formák, részben hétköznapi tárgyak által játékosan használja mind a különböző festészeti műfajok tanulságait  - a csendéletét, a tájképét -, mind az assemblage, az arte povera, vagy a minimal art formáit, s munkáit – meghajlított keretek és szétfeszülő vásznak által - látszólag autonóm objektté alakítja át.

 

A festmények elpusztítják a valóságot című sorozatában a vásznak úgyszólván elnyelik környezetüket. Különböző helyzeteket, helyszíneket vagy állapotokat burkol be Kokosiński vászonnal, de hagyja kitüremkedni a tárgyi világot. A keret és a vászon együttese így védőburokként működik, amely egyszerre óvó és fullasztó.

 

A munkájához használt, majd fölöslegessé vált tárgyakat dolgozza fel a Festmény felemészti a stúdióm c. művében, amely a műtermét megjelenítő portréként funkcionál, s mesterségéről, az alkotó tevékenység feltételeiről és a művész státuszáról is elgondolkodtat.

 

A festmény elpusztítja a vidéki tájképet c. munkája viszont egy korábban idilli vidéki helyszínt mutat be, szétrombolva és a vászonba préselve. Az elképzelhető legszebb tájkép kedves családi házas ideál-verzióját legyőzte valami. A jó vagy jobb élet álomképét egy magasabb rendű, láthatatlan hatalom agyonnyomta. A globalizált gazdaság számos vadhajtásának metafórája talán ez, amely kéretlenül hatol be a magánszféránkba.

Ám miközben Kokosiński objekt-sorozatában a valóság folyamatait és hétköznapi tárgyait kvázi reprezentatív módon ábrázolja, absztrakt munkáiban a festészet lehetséges módozataival foglalkozik intenzíven. A festészet kontrollálatlan, immanens természete válik láthatóvá. A természeti  folyamatokhoz hasonlóan belülről törnek fel a képek, a téren átívelve, különböző rétegeiket felfedve vagy repedezett felületeket hozva létre, miközben megcsavarodnak, összehúzódnak vagy megrepednek.

 

Kokosiński a festészetet metaforikus folyamatként kezeli, amely kritikusan kezeli  a médium eredetét és fejlődését, s amely kitágítja a tér határait. Emögött az a gyakran feltett kérdés rejlik, mit ábrázolhat ma, egy képek által meghatározott, állandó vizuális ingerekre reagáló világban a festészet. Potenciális válaszként értelmezhetők hibrid - festmény és objekt tulajdonságait egyszerre megvalósító – munkái, amelyen több szinten is mozgásba hozzák „rendszer“-einket, s ezt a folyamatot formailag és tartalmilag kiérlelt, három dimenziós tárgyakként jelenítik meg.