A házban zajló felújítási munkák miatt a galéria 2024. június 7-én (szombaton) zárva tart!
Jún. 10-től (keddtől) újra várunk!
The gallery is closed due to renovation work in the house on 7. June 2025.
We will be welcoming you again strarting from Tuesday, 10. Juni.
Kritika/Elemzés/Média:
Fekete Szilvia Vándorlók és vándorlások
in: Élet és Irodalom, 2024. dec. 13.
https://www.es.hu/cikk/2024-12-13/fekete-szilvia/vandorlok-es-vandorlasok.html?fbclid=IwZXh0bgNhZW0CMTAAAR1-tuGqo_0SHBXZpyjdWLbhyhSTRygbqAZzvxsg-72A3r1PhstG5SAXWE4_aem_aRuGNVpAeHdpiu7r7Pzq5g
Dékei Kriszta: Szabadságvágy
in: Magyar Narancs, 2024. dec. 4.
https://magyarnarancs.hu/kritika/szabadsagvagy-272962
Támogató:
nka és Terézváros
2024.10.03 - 2025.02.08.
(Meghosszabbítva!)
Művészek:
Szabó Eszter Ágnes, Garancsi Tilda, Januskó Klaudia, Nemes Csaba, Kamen Stoyanov, Rufina Bazlova
Kurátor: Pilinger Erzsébet
Nyílt térben szabadon mozogni rendkívüli élmény - s akár a biztos társadalmi státusz teszi lehetővé, akár annak hiányából, kényszerből következik, mindenképp a szabadság vágya ösztönzi, s a felszabadulás, sőt a megmenekülés módja lehet.
A gyaloglás, a séta, a vándorlás - a mozgás alapvető formái - kulturális toposszá váltak, ám jelenbeli gyakorlatait, meghatározó formáit áttekintve követhejtük, mi határozza meg krízisekkel teli jelenünket és a jövőnk esélyeit. Széles körben ismert, hogy meghatározó ókori filozófusok sétálva vitatták meg a lét problémáit, így ez a mozgásforma a gondolkodás fejlesztésére jelentett alkalmat. Ám a szellemi mellett mindennek pszichés vonatkozásai is vannak: korszakokon át búskomorság gyógyítására ajánlották szerzetesek társaiknak a sétát, s a vallási zarándoklatok is lelki gyakorlatként szolgáltak, hisz az akár kontinenseken átnyúló útvonalakat bejárva, a testi fáradság és a kitartás próbájaként működő hosszas gyaloglás a transzcendens átéléséhez vezethetett. A felvilágosodás korában úton lenni önvizsgálatot jelentett (Rousseau "magányos sétáló"-ja esetében), míg Kant rendszeres sétái csupán a hétköznapokat strukturálták. A lét metafizikai dimenzióit sejteti Caspar David Friedrich a vándor alakjával a végtelen tájban a romantika időszakában. S bár az angolkertek kialakulása is a szabadság-vággyal függ össze, ám az ott sétálók többnyire épp hatalmukat reprezentálva, gyarmatosító tevékenységük következtében meggazdagova uralhatták mindezt. A társadalmi kötöttségektől való szabadulás vágyára mutat rá 19. században a városi kószáló, a flâneur figurájának felbukkanása is művészetben. A 20. század közepe után a szituacionisták szabad, a véletlent követő pszihogeográfiai sétáikkal ehhez hasonlóan a fennálló rend, a látványosság társadalmának fogyasztói szokásainak szegültek ellen. A felszabadulás vagy megszabadulás reménye ösztönzi a csoportosan gyaloglókat is, legyenek akár a vándorkedvnek engedő túrázók, akár demonstrálók vagy menekülők. Ritmikus mozgásuk átmeneti állapotot hoz létre, amelyben egyszerre távolodnak a hétköznapi tevékenység helszíneitől, miközben közelednek is más helyek felé - a nyílt terek megnyugtató hatását átélve.
A kiállított kortárs művek jelzik, milyen vágyakat, félelmeket és kényszereket jeleznek ma a gyaloglás különböző formái, hogyan ismétlődnek egyes rituálék, s érvényesek-e korábbi művészeti formák, figurák és történeti tapasztalatok. Költői és filozofikus módon utalnak e mozgásformák által a szellemi, pszichés és politikai kibontakozás esélyeire, ugyanakkor kritikusan, és sokszor humorral is.
A biopolitika járvány utáni, új korszakában a városi térben vágyainkat végre követhejük, miközben megjelenhet a városi kószáló női változata, a flâneuse. A Friedrichi vándor alakja computeres játékok és horrorfilmek hátteréből kiindulva mutat rá nők szereplehetőségeire, míg egy másik műben a festő a ködtengerben, a hegyekben vész el. Eközben a kapitalizmus dinamikái s a populista nagyhatalmi reprezentáció következtében az elpusztított tájat sirató, s elvándorló fiatal alakja pedig a szolasztalgia jelenségét idézi fel. Demonstrációk és demonstrálók történetei a hagyományosan női tevékenységnek tartott hímzés-technika által lehetnek elbeszélhetők, ha a média hallgatásra kényszerül. Menekülő fiatalok csoportjairól rap narratíva jelzi, biztonságra lelhetnek-e. A bolygó kizsákmányolásából következő klimaváltozás miatt más létformákkal szimbiózisra kényszerülök mindig mozgó közösségekben élhetik csak túl a természetben előidézett változásokat.
A szabadság és a megmenekülés lehetőségei villannak így fel, s egyúttal az is, hogy nagy tereket bejárva és megélve nemcsak a bezártság vagy a blokkoltság érzésétől szabadulhatunk meg. Egy metafizikai élményt is átélhetük, azt, hogy otthon lehetünk, otthonra lelhetünk a világban - azaz a jelenlét beteljesítését.
Külön köszönet Ilauszky Tamásnak és Sóti Mártonnak.