Mara Mattuschka: Twist

2024. febr. 1 - márc. 30.

2024. április 27-ig meghosszabbítva!

Mara Mattuschka kérdezi Mara Mattuschkát, a "Twist" című kiállítás alkalmából
Galerie Knoll, november 2023

I: Miért a "Twist"?
MM: A Twist többek között azt jelenti, hogy "meglepő fordulat". Annyi év festészet után történt velem, hogy a festészeti stílusom hirtelen és spontán megváltozott, ami meglepett.
I: Hogyan magyarázod ezt?
MM: Minden bizonnyal a széles legyező-ecsettel van összefüggésben. Nemrég fedeztem fel magamnak. Azt csinál, amit akar, szinte lehetetlen irányítani.
I: Értem. De a figuráid eléggé kongruensnek tűnnek, szinte valósághűnek.
MM: Ez az ecset a legyezőszőrével sok szabálytalan vonalat produkál. Mindig van egy vonal, ami utat mutat a hihető felé.
I: Ez a figura is "csavarodik", nem igaz? Úgy tűnik, mintha a saját tengelye körül forogna.
MM: Vagy a néző körbejárja.
I: És nincs körülötte semmi?
MM: Csak vibráló éter és sivatagi homok. Az alak, hogy úgy mondjam, kontextuson kívül van. Ez a saját kontextusa.
I: Metamorfózisainak sokféleségének spektrumában a test néha erőteljesnek vagy embrionálisnak tűnik?
MM: Néha meghatottnak, néha sztoikusan központosítottnak. Egyszerre emberi és állati. A test olyan közvetlen jelenlét, amelynek nincs szüksége nyelvre.
I: Nyelv nélkül - még mindig ember vagy?
MM: A nyelvet meg kell szüntetni, hogy a világ újra megváltozhasson. A festészet segít.
I: Nyelv nélkül nem leszel olyan, mintha... vak lennél?
MM: Gyakran az az érzésem, hogy szem nélkül festek.  Amikor a festésnek nagyon intenzívnek kellene lennie.
I: Az érzés intenzitása ebben az állapotban még elviselhető?
MM: Nos, ilyenkor az intenzitást inkább tartalomnak kell tekinteni, mint fokozatnak.
I: Akkor szóhoz sem jutok. A festményeken mégis felfedezhető a kommunikációra való törekvés. El akarnak mondani nekünk valamit, úgy tűnik nekem.
MM: Hm, igen, a festmények titkokat rejtenek.
I: De te tudod a titkukat?
MM: Azt hiszem, mindenki felfedezheti bennük a saját titkát. Egy kép és a néző olyan egységet alkot, amely soha nem ismétli önmagát.
I: És nem tudatosan tetted bele a titkot?
MM: Nem, a képeknek saját életük van, tőlem függetlenül.
I: Amikor elkészülnek, vagy a kezdetektől fogva?
MM: Majdnem a kezdetektől fogva. Addig festek körbe, amíg a kép meg nem mutatja nekem, hogy mire van szüksége.
I: A festmény elveszi tőled az irányítást?
MM: Pontosan. És ez egy jó dolog. A kép azzá válik, amit akar.
I: Minden valahogy lebegni látszik.
MM: Igen. Mindannyian lebegünk. Ez egy kellemetlen érzés - érezni, hogy a tudatlanság közepén lebegsz, de nem te vagy ennek a tudatlanságnak a középpontja.